Naptár

május 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Erzsi a börtönben / Legújabb fotókiállításom a Gödör Klubban

2009.10.11. 16:46 | spilko | Szólj hozzá!

Kedves Barátok, Ismerősök!

Majdnem pontosan három évvel ezelőtt kezdtem el készíteni egy fotóesszét, melynek eredményét most végre sikerül megmutatnom Nektek.

Gyertek el 2009. október 20-án 19 órára a Gödör Klubba (V., Erzsébet tér) a kiállítás megnyitójára, melyen beszédet mond Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság volt elnöke, és a Tóth Aladár Zeneiskola roma származású növendékei adnak rövid műsort.

Ha éppen nem értek rá, november 8-ig megnézhetitek a kiállítást, mindennap 15-22 óráig.

Egy roma származású terhes elítélt és gyermekének, a Büntetés-végrehajtás intézeteiben töltött mindennapjai

 

A terhesség viselése, a szülés folyamata, az újszülött táplálása az emberi (női) sors leginkább természetinek tekintett része. De vajon a nők elemi biológiai életfeladata, az anyaság, és az anyai ösztön hogyan nyilvánul meg olyan extrém élethelyzetben, mint a börtön falai közé zárt terhesség és utódgondozás?

Magyarországon a különböző büntetés-végrehajtási intézetekben kb. 1000-1500 női fogvatartott van. Évente mintegy 20-22 szülés történik a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában, Tökölön. Sok esetben az elítélt terhességének nagy részét a kórházban tölti. Szülés után a baba és édesanyja még 3-4 hétig a kórházban marad, ezután szállítják őket át a kecskeméti anya-csecsemő közös körletbe. A csecsemő hathónapos koráig, vagy indokolt esetben egy éves koráig maradhat anyjával, ezt követően családjához vagy gyermekotthonba kerül.

                2006 novembere óta készítettem fényképeket a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában Lakatos Erzsébetről, majd a Kecskeméti Büntetés-végrehajtási Intézet anya-gyerek részlegén Erzsi szabadulásáig, 2007 szeptemberéig. Erzsivel terhességének 29. hetében ismerkedtem meg. Roma származású, családjával Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, egy kis faluban él, nagy szegénységben. A börtönkórházban született gyermekén kívül négy gyerek édesanyja. A kórházba két hónapos terhesen került 2006 júniusában, hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, lopás vétségével. (Az utóbbi két vétségben Erzsi ártatlannak vallotta magát, nem történt nyomozás.) Húga szintén Tökölön szülte meg gyermekét. Édesanyja 7 éve halt meg agydaganatban, ezután kisebbik húgát Erzsi nevelte, de börtönbe vonulása miatt a kislány intézetbe került. Édesapja és bátyja is börtönben voltak ez alatt az időszak alatt, ők 2007 tavaszán szabadultak.

2007. január 26.-án Tökölön, a rabkórházban megszületett Here Julianna Mária, Erzsi ötödik gyermeke. „Ezek a gyerekek örökre meg vannak bélyegezve” – mondta a biztonsági őr, aki egy alkalommal bekísért az intézetbe. A születési anyakönyvi kivonatukban kitörölhetetlenül benne lesz: Születési hely: Tököl. Nemzedékről nemzedékre vonszolják magukkal a börtön örökségét. Meg tud-e szakadni valaha a szociális és a családi háttér okozta börtönspirál?

A képekkel választ kerestem arra, milyen hatással van a nőkre a börtönben az anyaság, milyen hatással van a börtön az anyaságra. A legősibb emberi ösztön mennyire képes életben maradni a szikkadt földben, a rácsokká degradált világban.

                Az utóbbi idők társadalmi, politikai megnyilvánulásaiban egyre nagyobb teret kap a cigányellenesség, a cigányokkal szembeni erőszak. Lakatos Erzsébet életének egy meghatározó szakaszát nyomon követve, a származásból, szociális háttérből adódó előítéleteket is szeretném eloszlatni. Erzsi élete, családi körülményei minta példája annak, hogy a cigányság mennyire a körülmények kiszolgáltatottja, mennyire determinált a sorsa, melyben kitörésre, felemelkedésre semmi esély.  

A fotózás során a klasszikus fotóesszé hagyományait követve, dokumentum-kép(film)-et készítettem. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy mivel magam is anya vagyok, az objektivitásnál jóval érzékenyebben viszonyulok a témához. Szándékoltan szubjektív a bemutatás, de ezt az egyéni megközelítést nem technikával kívántam érzékeltetni. Nem használtam sem teleobjektívet, sem nagylátószögű objektívet. A fotózás kezdetén szinte magam is bezárva éreztem azáltal, hogy a normál objektív általam választott határait nem léphetem át. De így a kézenfekvő megoldásoktól megszabadulva, az emberi szemhez leginkább hasonló képet adhattam egy anyáról, akinek gyermekéhez fűződő kapcsolata jelentette a lelki életben maradást a külvilágtól elzárt világban.

                              

Spilák Zsuzsanna

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://spilakzsuzsa.blog.hu/api/trackback/id/tr31442860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása